csíkszereda 2015

Languages, Communities

The series Otherness Dialogues held a workshop in Miercurea Ciuc/Csíkszereda, RO on the 1-2 August, 2015, for cultural operators, community developers and cultural managers.

Facilitators: Marco Galea, Lars Henning, Denis Muwanguzi, Rita Sebestyén

Supported by: Cultural Centre of Harghita County

Starting from Shakespeare’s The Merchant of Venice, Shylock’s monologue, the participants went through an experience of sensing foreign languages – the monologue being performed in English, Danish, Hungarian, Romanian, Maltese and Lusoga language – , the embodiment of the sound and language, a personalisation of the monologue by rewriting it, and took part at interactive lecutures on language and community, body and community, on concepts of colonisation and decolonisation.

In the following we publish excerpts from some of the participants’ feedbacks (English translation offered partly):

Amilyen rövid volt ez a két nap, pont annyira intenzív. Nem mondom, hogy űrt hagyott maga után, de mégis szeretném, ha bármilyen formában tarthatnám Veletek a kapcsolatot, segíthetném a munkátokat. Nekem misszióm, hogy energiákat szabadíthassak fel az emberekből, pont ezért törekszem a belső egyensúlyra, ami képessé tehet a kifele való figyelésre. Ebben a dologban erősített meg Lars, aki a kisugárzása és odafigyelése által nagyon inspiráló hatással volt rám. Egyszer én is szeretnék ennyire jól “facilitálni”.
Ritának a pozitív kisugárzását sem tudnám elfelejteni, ahogy a Marco és Denis nyitottságát és csodálatos anyanyelvét sem.
A mi régiónkban még mindig nagyon erősek az etnikai feszültségek, nagyon jó volt beszélgetni erről a témáról más perspektívából, annak egy mélyebb értelmezésében. Azóta is gondolkodom a másság témáján (bár említettem nektek, számomra ilyen önmagában nem létezik).

These two days were as short as they were intensive. I wouldn’t like to say that I felt empty after it finished but I do hope that we can keep in touch in some way, and I would also love to help your work.
In our region ethnic tensions are still very present, so it was helpful to talk about these issues from a different perspective and with a deeper understanding. I am still thinking about the question of otherness – although, as you may remember me saying, I don’t believe such a thing really exists.

Bálint Erzsébet (Zsé)

According to Heidegger being or existing is not self-evident at all. We don’t have memories or experiences from a “pre-being” time. Our lives seem to be the only pure condition that exceeds everything else, forms, structures, even reason. But all that self-awareness becomes clear in our encounter with the “other”. In this encounter we are forced to give shape and meaning to the “other” and in the same time to our “self”, we have to articulate it via language, gestures or movement. This isn’t self-evident at all. And it is not easy either. This workshop made this “unnaturalness” visible to me. It became clear that these encounters, with others and with ourselves, reach far beyond linguistic terms. The effort of make your own “being” visible to the other, in a language unknown to you, to reach out to that other and then that other trying to reach back at you kind of obliterates the boundaries of “otherness” and “selfness”. It’s a perfect communion. Sensing my partner in its sheer frail existence far beyond utterances, far beyond meaning and then to see each other, as we are, in our pure “humanness”. Cathartic. Maybe we do have remnants of those “pre-being” times after all.

Ágnes Benedek

Bevallom, nem teljesen sikerült kikapcsoljam a szakmai énem a folyamatok szemlélésénél, nagyon kíváncsi voltam amúgy is a módszerre magára. Amint a zárókörnél is megosztottam, nekem nagyon tetszett az az irány, ahogy egy másik ember bőrébe bújva (Shylock), őt megismerve és megértve jutottunk közelebb saját magunk sokkal mélyebb rétegeihez. Legalábbis én ezt tapasztaltam. Ehhez viszont kellett az az önismereti szint, ami úgy gondolom mindenkiben megvolt a csoporton belül, szerencsére. Kicsit talán túl “színészes” ízű volt, de nagyon tetszett Lars-nak a módszere.
Elgondolkodtam kicsit, hogy hosszú távon vajon milyen hatása van az ilyen típusú workshopoknak, projekteknek, és ilyen szempontból viszont kicsit borúlátóbb vagyok. Merthogy alapvetően nagyon nyitott, széles látókörű, önismerettel rendelkező, empatikus emberek a résztvevők, ilyen alapanyaggal aránylag egyszerű dolgozni, de sajnos a változás mértéke nagyon alacsony. Igazi kihívás ebben a témában olyan célcsoporttal lenne dolgozni, akik jóval szélsőségesebben gondolkodnak ezekről a témákról, és bennük megmozdítani valamit az elfogadás irányába.

I wonder what the effect of these types of workshops and projects can have on the long run – I must say, I am a bit pessimistic. These participants were all very open, people with a breadth of view and empathy, who also have good self-knowledge. With them it was easy to work with, although I found the change that one can achieve to be too little. The real challenge would be to work with people that have a way more radical view on these topics and to see whether it is possible to help them towards a greater acceptance.

Haba Tünde

The workshop had a very good dynamic as games, practical exercises and theoretical insights were well balanced. The facilitators created the context of experiencing my own and the other participants` otherness and sameness at the same time. The workshop kept me fully concentrated and meant a very intensive togetherness. It also offered the chance of challenging my own inhibitions. On the whole, it was a liberating experience.

Demény Enikő

Különleges élményt nyújtott nekem ez a workshop, az elsőre értelmetlennek tűnő gyakorlatok később mély nyomokat hagytak bennem, amikor a szavaknak már nem csak a felszínes értelmére összpontosítottunk. Nagyon érdekes volt a különböző nyelvek, kultúrák találkozásánál rájönni a másságban való közösségre. Jó volt megtapasztalni a közösség élményét, érezni a bizalmat, amit a megnyíló egyéniségek megelőlegeztek. Nagyon jól kigondolt volt a workshop felépítése, ahogy egymásra épülve, egymást kiegészítve következtek a foglalkozások. Köszönöm nektek hogy részt vehettem ezen a workshopon és ilyen élménydús hétvégét tölthettem el értékes emberekkel.

I found it very interesting to experience a sense of community in the otherness that the different cultures and languages created. It felt good to be together, to feel the trust as we open up to each other. I thought the workshop was well-thought-out, with the newer excersises always completing the previous ones. I am grateful to have attended the workshop and also for the eventful weekend that I got to spend with these exciting people.

Tánczos Viktória Anna

Izgalmas volt a két nap. Felkavaró is – gondolom ez is a projekt lényegéhez tartozik. Valóban kimozdított a komfortzónámból, de valahogy mégsem úgy, hogy nyitni tudjak, de mégis valahol annak határán éreztem magam. Talán ha több időnk lett volna, sikerült volna átlépnem ezt a határt.
Amit a hangokkal, idegen nyelvekkel, mozgással műveltünk, az nagyon tetszett. Szeretem azt, mikor az artikulálatlan hangok, a szabálytalan mozgás segítségével olyan gesztusok, arckifejezések, hangok és mozdulatok rajzolódnak ki, válnak jelentéshordozóvá, amelyek meglepnek, amelyeket korábban nem láttunk, mintha most először nyernének kifejezést. A bennünk levő ismereten lehetőségeket villantja fel számomra, illetve azt, hogy ezek a lehetőségek akkor tudnak felszínre kerülni, ha képesek vagyunk elengedni magunkat, ellazulni, ha bizonyos értelemben merünk kockáztatni.

I loved it when inarticulate sounds and irregular movements helped create surprising gestures, face expressions, sounds and moves, how these all became significant, like we haven’t seen them before, like we are expressing them for the first time. For me this showed the unknown possibilities in ourselves and also that these possibilities can only emerge if we are able to let go, to relax, to take risks.

Túros Eszter

There was one exercise when I had to tell to somebody what I really feel with the help of a Shakespearian text, and I just invented something. I lied. I lied to my partner, who was completely unknown to me. It seemed that she did not resonate with what I said. I tried to lie again, using all my acting skills. I wanted to see if I could break the rules of the game. It did not work. So I decided to be truthful. And then it worked. It is not only children that are vulnerable and intelligent. Grown-up people are sensitive, too. In arts, games and even in small everyday actions you have to be true, deep and brave. I am thankful for all the Others who have accepted me. Rita and Othereverybody! Yes, I will trust my ideas (to bring Bridge Theater to OP as Romanian participant), my vocations (to create, play and learn) and my hopes (to help make the world better, to meet nice people, to help cultural associations survive in Romania yeahyeah). Let’s create more ground-breaking experiences and projects together, and let’s play!

Barabás Réka

Színház, mert csak távoli szemlélő vagyok. Játék, mert egyre kevesebb van belőle. Közösség, mert kisebb, nagyobb csoportok tagjai vagyok. Kommunikáció, mert egyre zárkózottabb vagyok. És igen, még van a nyelv. Az eszköz.(!?)

A játékos lazító gyakorlatok jól jöttek ebben a merev karót nyelt világban. A Shakespeare idézet hatott. Zsidó. Muju, lusoga nyelven. Mi sül ki belőle? Mondom az idézetet, többször, távolodok, hangom hallatom, figyelem a belső rezgést, veszem a ritmust, és lassan, lábujjhegyen jön az indulat… még én is meglepődök…

Nem a szöveg értelmére összpontosítok, a hangzásra, a belső rezonálásra … s akkor keverem a nyelveket, kezdem megszemélyesíteni, újra ízlelni…magamra szabni. Nyelvet választani. Leírni.

Ez az a szembenézés ami kell. Szükséges mindenkinek.

És akik bevállaltuk ezt a hétvégét, szerintem sokunknak volt már lelki élményben része, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, és nemcsak önismeretre törekszünk… Mert a másságot ebben az ideális környezetben könnyű elfogadni, ilyen nyitott személyekkel, de kilépve az ajtón…ott mutatkozik meg igazán.

All of us who have participated in this workshop are people who had previously taken part in spiritual experiences. We are socially sensitive who are searching for more than just self-knowledge… In an ideal setting such as this was, with people this open, it was easy to accept otherness – the real work starts when one leaves this place…

Rita, thank you for your gentle firmness. I enjoyed the Western, loose perspective that Lars represented, and it was nice to see how Marco as a presenter was also an active part of our work. Denis, thank you for your openness.

I tried to leave behind all of my former experiences, preconceptions and prejudices when I signed up for this workshop. I was happy to see that we were all open and brave. Together we formed a connection based on trust, although we didn’t even know each other. I didn’t think this was possible, but I’m certain now that the next time we meet, we will be able to pick it up from where we left off. Thank you.

Nagy Enikő

Hatalmas kíváncsisággal, izgalommal készültem a műhelymunkára. Már az elnevezése is érdekesnek tűnt, eddigi létem nagy részét ugyanis többszörös kisebbségiként éltem meg. Csíkszeredában vallási kisebbségiként – református vagyok -, Budapesten nemzeti kisebbségiként – erdélyi vagyok, Bukarestben úgyszintén – erdélyi magyar vagyok…
Meglepett a résztvevők sokszínűsége, a szó szoros értelmében is. Lars rácáfolt eddigi „északi” előítéleteimre, kedvessége, jókedve a rideg hétköznapjaimban is jól esnének. Marconak a tisztánlátása, a kérdésfelvetései, határozott csoportos vezetése, míg Denisnek a kreatív játékai, őszinte kacagása tetszett. Ritának a humoros beszólásaiért, a kedvességéért, az egész létéből sugárzó derűért vagyok hálás. Csoporttársaimnak meg mindenért. Azért, hogy velem együtt képesek voltak ugrálni, grimaszkodni, üvöltözni, rúgkapálni, nevetni és sírni. Néhányukat igazán nagyon közel éreztem magamhoz.
Jó volt két napra kiszakadni megszokott világomból, jó volt új, ismeretlen emberekkel találkozni, játszani, rácsodálkozni hasonlóságainkra vagy épp különbözőségeinkre.

As I have lived most of my life as a person belonging to multiple minorities, the title of the workshop itself seemed interesting for me. I belong to a religious minority in Csíkszereda (I am protestant), I am considered an ethnic minority both in Budapest (I am from Transylvania) and in Bucharest (I am a Hungarian from Romania)…
It was surprising to see how diverse the participants of this workshop were. Lars made me rethink my preconceptions about Northern Europeans: I could use his kindness, cheerfulness and warm-hearted attitude in my everyday life. I liked how Marco was perspicacious and firm when leading a group and also the way he posed his questions. I enjoyed the honest laughter and the creative games of Denis. I am grateful for Rita’s funny comments, her kindness and for her all-round bright personality. I am grateful for everything my colleagues had offered me – that they were eager to jump around, pull faces, shout, laugh and cry with me. I felt quite a close connection to some of them.

Kacsó Edith